Magyarországon, egy kis városban élek én. Dombóváron. Nem szeretem ezt a várost. A pletykák középpontba vannak bármerre mész.
Ha jobban meggondolom, talán nem is olyan kicsi ez a város. Mostanában eléggé feltuningolták.
Nem csak az igénytelen kocsmákkal van tele (amit én amúgy nem vetek el), hanem már kezd igényes szórakozóhelyek otthonává vállni. Pláne, hogy folyamatosan éítenek új helyeket, két disco mellett alig van a párszáz utca közül egy, amelyben nem találni szórakozásra alkalmas helyet.
Ettől eltérően bár én születésem óta itt élek, mégis úgy érzem, hogy elkell hagyjam ezt a helyet. Sok ellenséget s jóbarátot szereztem itt, rengeteg emlék köt ide.
Én mégis feladnám mindezt egy új, ismeretlen világért, s a saját életem újrakezdéséért. Talán, mert túlnyomórészt a pesszimista énemet hozzák elő belőlem, az ittélő túltengő ellenfeleim.
A nyalizás soha nem volt az én világom. Én más vagyok. Néha úgy érzem, hogy pont ez az, ami miatt kilógok a sorból és ne tartozom ide.
Viszont itt mindenki ismeri a nevem. A gond csak az, hogy nem a valós énemet hiszik ezmögött. A pletykák nem csak az egész várost borították el, de engem is teljesen beszennyeztek.
A nyaraim nagy részében arra törekszem, hogy minél több időt töltsek távol ettől a várostól. Az már lényegtelen, hogy mit hagyok magam mögött. Csak a fejem után megyek, vágyom az ismeretlenre, s nem törődök semmivel.
Mindigis a pillanatnak éltem. Ettől soha senki nem tudott elrettenteni, és ez mindigis így fog maradni.
Szeretem az életem. Vakmerő, bevállalós, mnyitott vagyok minden olyan dologgal szemben, amit a pillanat kihoz belőlem.
Ha valamibe belefogok, és akaraterőm vezényel benne, az csakis a saját elképzelésem útján jöhetett létre, s én bármi áron véghez is viszem.
A nyár, a bulizás midnen porcikája leírja a személyiségemet. Mikor suli van nyárra vágyom, vagy dolgozni. De mikor kitör a vakáció, kiélvezem azt, aszórom a pénzt, és hiányolom az iskolát, az agyi munkát.
Lusta és kényes vagyok?! Nem hiszem!
Mindez csak attól függ, hogy miről van szó. Ha ez egy olyan dolog, mehylez kedvem van, engem le se lehet ütni. Pörgök mint egy drogos köcsög.
Ha már a drognál tartunk: Cigizek, és szeretek cigizni. Néha iszok, és szeretek inni. Gépezek, és elfogadom azt, ha kockának hívnak. De nem drogozok.
Függőségem bármely irányba meghaladja a normális értéket. Így hát a többit bizonyos emberek már tudják is.
Élni szeretek, de csakis fiatalon.
Legalább ezt had basszam el úgy, ahogy azt én akarom.
Sikeres, gazdag, közismert szeretnék lenni.Sokana azt mondják, hogy ezt már rég elértem, de ez nekem mégse elég. Nem dúskálunk az anyagiakban, az fix.
A hírnév sok ember számára pedig hibás fogalom.
Verekszem, kötekszek, aktív vagyok, egy "rossz lány" vagyok. De szeretek ilyen lenni!
Bár lehet a másik nemmel jobban jártam volna, ha a személyiségemet tekintjük.
Ez vagyok én.
